A szobafenyő nyitvatermő dísznövényeink egyike. Nagyszüleink lakószobáiban gyakori vendég volt. A modern lakásokban a száraz levegő miatt gondozása nem egyszerű. Hűvös helyet igényel.
Hűvös helyiségek szép fácskája
A szobafenyőt az Ausztrália és Új-Zéland között elhelyezkedő Norfolk szigeteken fedzte fel 1775-ben a legendás hírű Cook kapitány. A nálunk ismert szobanövény, amely tulajdonképpen egy a szobában tartható kevés tűlevelű faj közül, szintén ezekről a szigetekről származik.
Régen kedvelt szobanövény volt
A szobafenyő még a századforduló idején is gyakran megtalálható volt a lakószobákban.
Attól az időponttól kezdve, amikor a lakásokba központi fűtést kezdtek szerelni, egyre ritkábban láthattuk. Ennek oka, hogy a száraz, fűtött levegőn hamar tönkremegy. Mostanában megint találkozhatunk vele az üzletekben, és azokban a lakásokban, ahol az emberek a szép növényért áldozatokra is készek.
Szép alakú
Megfelelő helyen és gondos ápolás mellett cserépben nevelve is elérheti a kétméteres magasságot. Ez természetesen nem mérhető össze a vadon növő példányok 40 méteres magasságával. Formája rendkívül szabályos, ágai egymás fölött emeletszerűen rendeződnek. Kissé pikkelyszerű tűlevelei sűrűn állnak. A törzs alsó részét barna, elszáradt tűlevelek borítják, a felső rész azonban mindig zöld.
Igényes növény
A szobafenyő nem tartozik a legegyszerűbben gondozható növények közé. Kezdő szobakertészeknek gyakran okoz nehézséget. Ha túl meleg helyen áll, ágai megereszkednek, szomorúan lecsüngnek. Ágrendszerének alakja akkor sem jön rendbe, ha máshová helyezzük a növényt.Ha a tűlevelek sárgák, szárazak és lehullanak, akkor valószínűleg túl száraz levegőjű helyen tartottuk a növényt. Zuhanyozzuk le mészmentes, langyos vízzel, majd tegyük hűvös, világos helyre. A lehullott tűk helyén nem fejlődnek újak.
