Pókorchidea (Brassia)
A pókorchidea egy nagyon érdekes növény. Nevét erős illatú virágának köszönheti, hiszen szirmai kis fantáziával hosszúlábú nagy pókokat idézhetnek fel képzeletünkben.
Rendkívüli növény, különleges igényekkel
A szokatlan, egzotikus külsejű pókorchidea a világ több területén is honos: Közép-Amerika szubtrópusi vidékein éppúgy, mint Mexikóban, Venezuelában . A Brassia elnevezés a növénygyűjtő Brass nevére vezethető vissza. A pókorchideának mintegy 30-40 vadon növő faja létezik. Mindegyikük villaágakon élő, a gazdanövényen nem élősködő epifita. Korhadó levelekből, növényi maradványokból és esővízből szerzik a szükséges tápanyagokat.
Keskeny, bőrszerű levelek
Valamennyi Brassia-fajra jellemző, hogy összenyomott álgumóikon egy-két lándzsa alakú, bőrszerű levél található. Színük szép zöld. A virágok hosszú, elegáns fürtökben nőnek. Az illatozó virághajtás a fiatal álgumók alapjánál jelenik meg.
Fürtökben álló pókvirágok
A pókorchidea epifita növény, mely annak köszönheti nevét, hogy virágai pókhoz hasonlítanak. Ezt a benyomást a hosszú csésze- és sziromlevelek okozzák.
Gondozás
A pókorchidea ápolása időigényes feladat. Könnyen nevelhető viszont a Guatemalából származó Brassia verrucosa. A könnyed, elegáns növény fehér, sárga vagy zöld színű, feketén pöttyözött virágfürtjei 60 cm hosszúságúra is megnőhetnek. A pókorchidea áprilistól júniusig virágzik. Hosszú eltarthatósága miatt különösen alkalmas vágott virágnak.
A pókorchidea egyedi gondozást kíván
Aki hosszú ideig szeretne gyönyörködni a pókorchidea szépségében, annak nagyon el kell kényeztetnie a növényt.
A növekedés időszaka
A pókorchidea márciustól szeptemberig növekszik. Ez idő alatt biztosítsunk számára világos helyet, de óvjuk a tűző napsütéstől, például függönnyel. A megfelelő hőmérséklet 20 C körül van. Gondoskodjunk megfelelően magas páratartalomról és arról, hogy a föld soha ne száradjon ki teljesen.
Átültetés
A növényt minden második évben átültethetjük, lehetőleg a virágzási idő végén. Legalkalmasabb a darabos fakéreg és tőzeg egyenlő arányú keveréke. A pókorchideát rendszerint ámpolnában tartják, mert így biztosíthatók számára a természeteshez leginkább hasonló körülmények.
A nyugalmi időszaka
Amikor ősszel csökkenni kezd a természetes fény, a növényt tegyük át alacsonyabb, kb. 15 C-os hőmérsékletű helyre. Ebben az időszakban érnek meg az álgumók, és a virágok is készülnek elő a következő idényre. Mérsékeljük az öntözést. Ebben az időszakban a pókorchideának nem szabad növekednie. Ha mégis nőne, valószínűleg túl magas a hőmérséklet, vagy túl sokat öntözzük a növényt. Ennek az lehet a következménye, hogy a következő tavasszal kevesebb lesz rajta a virág, vagy teljesen elmarad a virágzás. A pókorchideát csak közvetlenül a tavasz beköszönte előtt szabad magasabb hőmérséklettel és fokozottabb öntözéssel a virágzási időszakra előkészíteni.
NÖVÉNYDOKTOR
A pókorchideát ritkán támadják meg kártevők vagy betegségek, de helytelen gondozással sokat árthatunk neki.
A virágzás elmarad. Télen valószínűleg túl melegben állt a növény. Ügyeljünk arra, hogy érezhető legyen a különbség a növekedési és a nyugalmi időszak hőmérséklete között.
A gyökérnyak rothadása akkor következik be, amikor a túl magas páratartalom vagy túlöntözés hatására a gyökér gombásodni kezd. Ilyenkor próbáljuk meg a gyökérnyakat langyos vízzel erőteljesen lemosni, vagy alkalmazzunk gombaölő szert.
