Orchideatermesztés
Az orchideatermesztés nem feltétlenül drága mulatság, és nem is olyan nehéz dolog. Tévedés azt hinni, hogy az orchidea csak „tudós” kertészeknek és vastag pénztárcájú embereknek való. Az egyszerű orchideák nem kerülnek többe, mint más szobanövények, és az ablakpárkányon is kitűnően nevelhetők.
Sokan egyetlen orchideával kezdik, majd megnő az érdeklődésük, és később egy egész ablakot szentelnek az orchideának, hogy bonyolultabb fajtákat is kipróbálhassanak.
Türelem virágot terem
Előfordul, hogy éveket kell várni az első orchideavirágzásra. Annál nagyobb azonban az öröm, amikor az egyes fajták két-három hónapon át virágoznak. Ne gondoljuk azonban azt, hogy csak a virág teszi az orchideát érdekessé – anélkül is igen tetszetős, zöld cserepes növény. Ha kezdőként kockáztatjuk meg az orchideatermesztést, a megfelelő fajtát kell kiválasztanunk. Jó, ha általánosan ismert és kapható fajtával kezdünk, amely az ablakpárkányon biztosítható körülmények között is megnő.
Széles választék
A természetben mintegy 25 000 vadon növő orchideafajta él. A nemesi-tők sok szeretettel és türelemmel további mintegy 50 000 hibridet állítottak elő. A legtöbb vadon növő orchideát Ázsia, Amerika és Afrika trópusi vidékein találjuk, de Európában is él néhány fajta.
A legtöbb orchidea epifita. Ez azt jelenti, hogy más növényeken, többnyire fákon nőnek, de nem élősködők. A szén-dioxidot a levegőből veszik fel, a szükséges tápanyaghoz pedig az esővízből és az elkorhadt növényi részekből jutnak hozzá.
Egy érdekes kultúrtörténeti adalék
Az orchideák mindig is az emberi érdeklődés tárgyát képezték. A kínaiak, akik az orchideát a legjobb emberi tulajdonságok szimbólumának tekintették, írták le először ezt a növényt. Azokból a fajtákból, melyek szinte föld nélküli helyeken nőnek, az életerő fenntartására szolgáló leveseket készítettek.
Az ókori görög tudós, Theoprastus ‘História plantarum’ című értekezésében, Kr. e. 289-ben az „orchis” nevet adta a növénynek. E szó jelentése „here” – az ismert fajták gyökere miatt. Theoprastus ugyanis meg volt győződve róla, hogy a gyökérgumó kivonata fokozza a nemi vágyat. Olyan szókimondó volt leírásaiban, hogy évszázadokkal később Viktória királynő megparancsolta, a „megbotránkoztató” részeket hagyják ki az angol fordításból, és pontokkal helyettesítsék.
Fény
Az orchideák előnyben részesítik azokat a helyeket, ahol sok a fény, de nem szeretik a déli fekvésű ablakokat, ahol viszont nincs árnyék és szellőzés. A legmegfelelőbb számukra a keleti vagy nyugati fekvésű ablak, de még itt is szükség lehet időnként arra, hogy délben egy kis árnyékról gondoskodjunk.
Vessünk egy pillantást a levelekre
Az erős, húsos, bőrszerű levelekkel rendelkező növények, mint például a Cattleya, lényegesen több napfényt és meleget viselnek el, mint a vékonylevelű fajták, köztük a boldogasszonypapucsa.
Termesszük a pincében
A pincében kiválóan termeszthető az orchidea, ha tudunk gondoskodni mesterséges megvilágításról, melegről és szellőztetésről.
Levegő és hőmérséklet
Az orchideák akkor nőnek a legjobban, ha a relatív páratartalom 60 és 70 százalék között van. A központi fűtéses szobákban tegyünk párologtató edényeket a növények közelébe, és gondoskodjunk megfelelő levegőztetésről. Az orchideák nem tűrik a huzatot.
Ki a kertbe
A legtöbb orchidea elviseli, ha nyáron egy időre kikerül a kertbe. A déli hőségben azonban nem szabad a tűző napon állnia. Az ablakpárkányon nevelt orchidea számára a 20 °C körüli hőmérséklet a legideálisabb. Ha nehezebb fajtákkal kísérletezünk, jobb, ha speciális orchideaházat készítünk, ahol meg tudjuk határozni a növekedéshez szükséges levegő páratartalmát, a hőmérsékletet és a fény mennyiségét.
Öntözés
Mindig mésztelenített vizet használjunk. Ha csak kevés növényünk van, előzetes felforralással is mészteleníthetjük a vizet. A mésztelenítés másik módja, ha egy teáskanál-nyi szalmiákszeszt adunk 10 liter vízhez. Ezt azonban csak 24 óra múlva használhatjuk fel. A növény zuhanyoztatására használt vizet is mésztelenítsük.
Használjunk meleg vizet
Az öntözővíz mindig szobahőmérsékletű legyen. Soha ne öntözzünk kevés vízzel. Legjobb, ha a cserepet hetente egyszer egy órára vízzel teli vödörbe állítjuk.
Trágyázás
Csak a növekedési időszakban van szükség trágyázásra, a nyugalmi időszakban soha. Kiváló-an használható a szokásos virág-tápoldat, az epifita orchideáknál azonban csak fele akkora koncentrációban alkalmazzuk. A fákon élő orchideáknak nem áll rendelkezésükre tápanyagmegkötő föld.
Komposzt a fán növő orchideáknak
A keveréket, melyben a fán növő orchideák fejlődnek, komposztnak nevezzük. Az anyag legyen könnyű, és tartsa jól a nedvességet, hogy a növény gyökerei folyamatosan vehessenek fel vizet és tápanyagot. Korábban az osmundapáfrány gyökerét használták erre a célra, de ma már ez nagyon drága. A jó komposzt állhat pl. a következőkből: 1 rész fehérmoha 1 rész faszén 3 rész fenyőkéreg. A hozzávalókat alaposan keverjük össze, és egyenletesen oszlassuk el a gyökerek körül. A cserép aljára előzetesen tegyünk agyagdarabokat vagy kavicsot drénréteg gyanánt. A fehér mohának megvan az a jó tulajdonsága, hogy bizonyos fokig semlegesíti a vízben lévő ‘meszet, az apró darabokra vágott fenyőkéreg pedig távol tartja a csigákat.
Földkeverék a földi orchideáknak
A földi orchideákat többé-kevésbé az epifita orchideákhoz hasonlóan kell termeszteni. Növekedésükhöz azonban másfajta talaj szükséges, például 1 rész tőzegkorpa, 1 rész murva és 1 rész korhadt bükkfalevél keveréke, melyet a szokásos egységföldhöz adunk. Az utóbbit az összekeverés előtt egy kissé fel kell melegíteni, így a betegségek csírái is elpusztulnak.
