Bíborlilás szakállbromélia (Tillandsia cyanea)
A broméliák családjában a több mint négyszáz fajt számláló szakállbromélia nemzetség a legnépesebb. A legismertebb fajt, a bíborlilás szakállbroméliát mutatjuk be.
A broméliák vízfelvétele
A szakállbroméliák a sok szempontból érdekes broméliák közé tartoznak. A trópusi és szubtrópusi vidékeken, a hűvös hegyvidéki erdőkben, a szárazabb területeken, valamint az esőerdőkben egyaránt megtalálhatók. Néhány fajuk még a fák ágain is otthonosan érzi magát. Sokukra jellemző a sajátos vízhasznosítási mód. Rozettaszerűen növő tőlevélrózsáik közepe tölcsérszerű: a levetek kifelé hajtanak, és az eső- vagy öntözővizet vályúszerűen a tölcsérbe vezetik. Így a szárazabb időkben is elegendő mennyiségű víztartalék áll rendelkezésükre. Ez az öntözési módszer természetesen a lakásban nevelt broméliák esetében is követendő: az öntözővizet öntsük nyugodtan közvetlenül a levéltölcsérbe, de havonta egyszer ürítsük ki belőle az ott összegyűlt vizet.
Kicsi a gyökérzete
Természetes életmódja következtében csak kis tömegű gyökérzetre van szüksége, Így kisebb cserépben is kiválóan érzi magát. Laza, morzsalékos táptalajt igényel, az általános virágföld nem megfelelő számára. Használjuk humuszban gazdag föld, sok tőzeg és kéregdarabok keverékét, vagy a kereskedelemben készen kapható orchideaültetőközeget.
Néhány szakállbroméliát, természetes környezetéhez hasonlóan, faágakon is nevelhetünk. A gyökereket göngyöljük tőzegmohába, majd erősítsük a növényt egy ágvillába vagy egy darab fakéregre.
Nincs nyugalmi időszaka
A legtöbb növény fejlődésére a következő éves ritmus jellemző: a növekedési időszak mintegy hét hónapig tart (kevés kivételtől eltekintve tavasszal és nyáron), míg a nyugalmi időszak az év többi hónapjaira (általában ősszel és télen) esik, amikor erőt gyűjt a következő növekedési időszakhoz.
A szakállbroméliáknak a többi broméliához hasonlóan nincsen nyugalmi időszaka, az év során alig változnak. Előfordulhat, hogy tél közepén látványosan fejlődnek, amikor a többi növény már javában pihen. Ez egyben azt is jelenti, hogy egész évben ugyanúgy kelt gondoznunk őket: rendszeres öntözést, tápanyag-utánpótlást és gyakori párásítást igényelnek.
NÖVÉNYDOKTOR
A bíborlilás szakállbromélia legnagyobb ellensége a túlzott öntözés. Kis gyökértömege lévén csak kevés vizet tud felvenni, ezért könnyen rothadni kezd, ha túlöntözzük.
A túl alacsony hőmérsékletet nem viseli el, legalább 18 C-ot biztosítsunk számára.
A kártevők ellen (takácsatkák, pajzs- és gyapjas tetvek) rovarirtó szerekkel védekezzünk.
A virágzás utáni hervadás természetes folyamat, a növény elhal. Ez akár hónapokig is eltarthat. A tövénél sarjak fejlődnek, amelyeket leválaszthatunk, és egyenként elültethetünk.
Méret és növekedés
A bíborlilás szakállbromélia alacsony növekedésű. A tőlevélrózsákból növő levelek kifelé hajlanak.
Virág és illat
Csak egyszer virágzik. Először a széles, kétélű murvalevelek jelennek meg, majd a kék vagy bíborlilás, kellemes illatú virágok is egyenként. Ha az utolsó virág is elhervad, a növény egy ideig még zöld marad, majd elpusztul.
Fény és hőmérséklet
Állítsuk a növényt a lehetőt legvilágosabb helyre, de óvjuk a közvetlen napfénytől. Ha árnyékos helyen áll, halvány színűvé válhat a virágzat. Tartsuk kellően meleg, 18—24 °C-os hőmérsékletű helyen.
Öntözés és trágyázás
Egész évben tartsuk a növény földlabdáját enyhén nyirkosan, és öntsünk vizet a levéltölcsérbe is. Mindig langyos, lehetőleg lágyított vízzel öntözzük. Szereti a magas páratartalmat, ezért naponta permetezzük. Havonta egyszer gondoskodjunk tápanyag-utánpótlásról.
Föld és átültetés
Ha szükséges, tavasszal ültessük át laza, tőzeges földkeverékbe. Ne feledkezzünk meg a vízelvezető rétegről sem.
Szaporítás
Mielőtt az idős növény elhal, a tövénél sarjak fejlődnek. Ezeket akkor válasszuk le, amikor már fele akkorák, mint az anyanövény.
Nyesés, visszavágás
Nem szükséges.
Környezet
A bíborlilás szakállbromélia a meleg, zárt virágablakban érzi magát a legjobban.
