Sáfrány (Crocus)
A sáfrány a tél gyermeke. Egy kis hó nem árthat meg neki. Csak megrázza magát, és máris Újra régi fényében pompázik. Nemcsak a szabadban, a lakásban is csodálatos látványt nyújt.
Kis növésű, de erőteljes
A mi szélességi körünkön a kertek egyik első tavaszi hírnökeként tartják számon a sáfrányt. Mintegy nyolcvan fajtájának többsége a Földközi-tenger vidékéről származik, egy részük Iránból, más részük pedig a volt Szovjetunió déli államaiból.
Nagy, színpompás virágok
A kis méretű sáfrány legszembetűnőbb részét az egész nagy, élénk színben pompázó, tetszetős virágok alkotják. Levelei ezzel szemben keskenyek és vékonyak, középső részükön gyakran világos csík fut végig.
Ősszel nyíló fajták
A tavaszi hírnökök mellett léteznek őszi sáfrányok is, amelyek augusztustól szeptemberig hozzák virágaikat, tehát akkor, amikor sok más növény is virágzik a kertben. Ez az oka annak, hogy az őszi fajták nevelésére kevesebben vállalkoznak, hiszen a szobai termesztés inkább a virágban szegény időszak áthidalására szolgál. Ennek ellenére nyugodtan kipróbálhatunk egyszer egy őszi fajtát is.
Botanikus sáfrányok
A „közönséges” sáfrányokhoz hasonlóan tavasszal nyílnak, ám kevésbé erőteljesek a botanikus sáfrányok. Lakásban is nevelhetők, de nem mindig jó eredménnyel.
A chilei sáfrány
A Tecophilaea cyanocrocus, magyar nevén a chilei sáfrány törékeny és nagyon szép növény. A chilei hegyekből származik, ahol 2500—3000 méteres magasságban nő. Az enciánkék virágú növényt nálunk rendszerint cserépben nevelik, mert nem bírja a téli körülményeket. Hagymájához sajnos csak ritkán lehet hozzájutni.
Így hajtassunk sáfrányt
A sáfrányhagymát mindig ősszel ültessük el, Függetlenül attól, hogy szobában vagy kertben akarjuk-e nevelni a növényt. A hagymát körülbelül 10 cm mélyre helyezzük. Ha a sáfrányt a lakásban szeretnénk tartani, a hagymát kis méretű cserépbe vagy tálba ültessük. Könnyű, porózus földet használjunk, amelybe egy kevés homokot is kevertünk. Ha az edénynek nincs kifolyónyílása, először tegyünk bele apró kövekből álló drénréteget. A hagyma ugyanis könnyen megrothad a nedves földben. A cserepet ássuk be a kerti talajba, és gallyakkal takarjuk be.
Türelmes nevelés
Ha a lakásban szeretnénk hagymás vagy gumós növényt nevelni, először a gyökérzet fejlődéséről kelt gondoskodnunk, mert csak az erős gyökerek képesek felszívni a levelek és virágok növekedéséhez szükséges tápanyagokat. A voltaképpeni növekedés csak a gyökérképződés után kezdődik.
Hajtatás Januárban
A szobai hajtatást januárban kezdhetjük meg, de ügyeljünk a fokozatosságra. A cserepet vagy tálat vigyük be a kertből fedett helyre. Vigyázzunk, hogy kezdetben itt se legyen 5-6°C-nál magasabb a hőmérséklet, és gondoskodjunk elegendő fényről. Ha ugyanis a sáfrányt melegebb helyen tartjuk, a hajtások kifejlődnek, még mielőtt kellőképpen megerősödnének a gyökerek.
Hat-nyolc hétnek kell eltelnie ahhoz, hogy elegendő gyökér képződjön. Ekkor fokozatosan elkezdhetjük emelni a hőmérsékletet. Ha túl száraz a levegő, akkor a hagymának alkalmanként vízre van szüksége. A növekedés voltaképpen ekkor indul meg, részben a magasabb hőmérséklet, részben a rendszeres öntözés hatására. Mintegy két hét elteltével, amikor az első rügyek kifejlődnek, állítsuk a cserepet világosabb helyre, de ne tűző napra, mert ezt a sáfrány nem viselné el. A levegő páratartalma legyen viszonylag magas. Ha a szobában 18—20 °C között van a hőmérséklet, 1-2 hétig szépek maradnak a virágok.
Virágzás után
A hervadás gyorsan végbemegy. A sziromlevelek lehullása után a hagymának pihennie kelt. A hervadt virágkocsányt csippentsük le, és az eddigihez hasonló módon folytassuk az öntözést. A cserépben lévő hagymát állítsuk a lakás valamely hűvösebb helyére, a tavasz beköszöntével pedig vigyük ki a kertbe, ahol ősszel elültethetjük. A lakásban csak 2-3 év elteltével hoz ismét virágot a sáfrány.
