Illatos ibolya (Viola odorata)
Az apró virágú ibolyák a tavasz első hírnökei. Legnépszerűbb fajuk a mindenki által jól ismert illatos ibolya, amely cserépben és a kertben egyaránt tartható. Kedvelt vágott virág is.
Költők által gyakran megénekelt növény
Az Európában mindenhol honos illatos ibolya, kisméretű, jól bokrosodó évelő. A vadon növő, rendkívül illatos fajnak számos kerti változata ismert. A természetben időről időre előfordul a különböző fajok kereszteződése.
Illatos tavaszhírnök
A legismertebb és legkedveltebb faj az illatos ibolya, a Viola odorata. Csodálatos sötét ibolyakék színű, apró virágai kellemes illatot árasztanak.
Csak néhány centiméter magas
Az illatos ibolya csak néhány centiméter magasra nő. A virágok rövid száron, a sima, kerekded-szív alakú levelekből álló tőlevélrózsa közepéből fejlődnek ki. A növény sok indát fejleszt, ezeket levághatjuk, és cserépbe ültethetjük.
Csakúgy, mint a vele rokonságban álló kerti árvácska esetében, az illatos ibolya virága is öt sziromlevélből áll. A legnagyobb sziromlevélen szemfolt látható.
Régóta ismert
Az illatos ibolyát már az ókori görögök és a rómaiak is ismerték. Európa területén a középkorban vált az egyik legkedveltebb kerti virággá. Népszerűsége — sok más társával ellentétben — azóta is töretlen.
Csokorba kötve
Az ibolyát leggyakrabban saját levelével körberakva kötik csokorba. Szép összeállítást készíthetünk, ha a csokorba például nyírfavesszőt, vagy húsos som ágat is kötünk, vagy ha az ibolyát mimózával és kankalinnal társítjuk. A virágokat félig vagy teljesen kinyílt állapotban szedjük le, különben hamar elhervadnak.
Az illatos ibolya nevelése
A kertben növő ibolya indáit nyáron levághatjuk, és azokat kaviccsal kevert, jó minőségű virágfölddel töltött cserepekbe ültethetjük.
Magvetés
Az illatos ibolyát szaküzletekben kapható magról is szaporíthatjuk. Ha a vetést nyáron végezzük, akkor már a következő tavasszal virágzó növényünk lesz. A magokat cserépbe vagy a kertbe, mindjárt végleges helyükre vethetjük. A növény igen ellenálló.
A hűvös helyeket kedveli
A cserepes példányokat ősszel vigyük be a lakásba vagy az üvegházba, de a hőmérséklet ne legyen 10—12 ‘C-nál magasabb. Az ibolya rövidnappalos növény, ami azt jelenti, hogy virágzását a fényvszonyok alakulása befolyásolja. Túlzott mesterséges megvilágítás esetén kevés virág képződik. A cserepében nevelt növényeket rendszeresen öntözzük, talajuk nem száradhat ki. Virágzás után a töveket kiültethetjük a szabadba. Ha Ilyenkor szétoszijuk a töveket, a következő évben erőteljesebb virágzással számolhatunk.
Télálló
Bár a növény teljesen télálló, hosszan tartó erős fagyok esetén Inkább takarjuk le fenyőágakkal.
Tovább virágszínek
A nemesítéseknek köszönhetően egyre változatosabb színű fajtákkal találkozhatunk. A virágok színe a kéktől a lilán át a bíborvörösig változhat. Ezek a fajták elérhetik a 15 cm-es magasságot is.
NÖVÉNYDOKTOR
A szabadban nevelt illatos ibolyát csak ritkán támadják meg betegségek és kártevők.
Az üvegházi egyedek sajnos fogékonyabbak a betegségekre.
A takácsatkák sok gondot okozhatnak. Amint észrevesszük a fertőzés első jeleit, azonnal különítsük el a növényt, hogy a betegség ne terjedhessen át az egészséges egyedekre. Ha a rovarirtó szerek sem használnak, váljunk meg a növénytől
A levéltetvek ellen könnyebben védekezhetünk.
Enyhébb fertőzés esetén alkoholos vattával mossuk le az érintett felületeket. Súlyosabb esetben használjunk növényvédő szert.
Gyökérfekély a fiatal csíranövényeknél léphet fel. Az öntözővízhez keverjünk gombaölő szert.
Szürkepenész túl magas páratartalom esetén alakulhat ki. Permetezzük a növényt gombaölő szerrel.
