A hajnalka változatos formájával és színeivel minden erkély, terasz vagy kert dísze lehet, méghozzá egész nyáron. Virágai tölcsér alakúak, törékeny levelei pedig pillangókra emlékeztetnek.
A hajnalka egész nyáron díszlik
A hajnalka nagyon gyorsan növő egynyári kúszónövény, amelynek hazája Amerika. Rokona az édes burgonyának, de a nálunk is megtalálható kerti és sövényszuláknak is. Erre a rokoni ágra utal a növény azon tulajdonsága, hogy ha nincs más, még a fűszárra is felkúszik. Rokonaihoz hasonló a hajnalka csavart bimbója és kifejlett virága is. A vadon élő hajnalka kisebb, mint a termesztett példányok: a virágok mérete kisebb és színviláguk is eltérő.
Lassú fejlődés, gyors növekedés
Meglehetősen sokáig tart, amíg a magból hajnalkát nevelünk, de a fejlődés ezután felgyorsul, ezért már kora tavasszal érdemes időt fordítanunk erre a növényre.
A lakásban és a szabadban egyformán szép
A nagyobb növényeket megfelelő méretű cserépbe ültetve elhelyezhetjük világos ablakban, de a szabadba is kitehetjük. A szabadban azonban mindenképpen szélvédett helyet keressünk a növény számára. A hajnalkának erős támasztékra is szüksége van, amelyre felkúszhat. A támaszték fajtája nem meghatározó, de ajánlatos a külső környezettel harmonizálót választani.
Virága egy napig díszlik
A virág már kora reggel kibontakozik. A hajnalka bimbóját mintha láthatatlan kéz hajtogatná szét és alakítaná ki a vékony, érdekes tölcsérformát. A finom viráglevelek ráncosnak hatnak és a pillangók szárnyára hasonlítanak. A virágok kifelé hajlanak és ellen fényben átlátszóak. A virágcsoda délutánra elhervad, de másnap több új virág lép a helyébe. Ez egyrészt hátrányos helyzetbe hozza a hajnalkát a virágkedvelők körében, ugyanakkor jól mutatja, milyen meglepetéseket rejteget a természet. A fajták megjelölései a következő színeket rejtik: Heaven Blue: égszínkék, Pearly Gates: fehér, Scarlett O’Hara: piros.
A hajnalka szaporítása
A hajnalka magját már kora tavasszal vegyük meg. A magokat a szaküzletekben vásárolt tőzegcserepekbe is vethetjük. Ez tulajdonképpen olyan közeg, amely a ráöntött víz hatására felduzzad. Természetesen használhatunk csíráztató tálat vagy mini üvegházat is. Az elvetett magokat tegyük világos, meleg helyre. A csíráztató tálat és a mini üvegházat többször is szellőztessük, hogy az edény falán lecsapódó pára ne csöppenjen le. Ha ugyanis a vetemény túl sok vizet kap, az a magok rothadásához vezethet. Ugyanakkor az is igaz, hogy megfelelő mennyiségű víz hiányában a magok kiszáradnak. A magoncokat később ültessük cserepekbe, és tegyünk melléjük például fogvájót támasztéknak.
Fontos a nagy cserép
Ha a növény gyökérzete kitölti a cserepet, ültessük át a hajnalkát egy olyan nagy cserépbe, amelyből már nem kell újra átültetnünk. A szabadba szánt hajnalkát lassan szoktassuk a kinti szigorúbb körülményekhez. Minden nap tegyük ki fokozatosan egyre több időre a szabad levegőre, de utána vigyük vissza a lakásba. A növény edzésének feltétele azonban, hogy a szabadban ne legyen túl hideg a levegő. Ha éjszakai fagyra van kilátás, éjszakára takarjuk le a növényt. Erre a célra alkalmas egy kendő vagy egy zsák. Ügyeljünk azonban arra, hogy a takarást a szél ne tudja elfújni. Ha elmúlnak a fagyos éjszakák, a hajnalkát nyugodtan tegyük végleges helyére. A lakásban maradó növényeket is ültessük nagyobb cserépbe. Nyáron a hajnalka rendszeres öntözést és hetente egyszer trágyázást igényel.
