A verbéna a legkedveltebb növények közé tartozik. Ez a mutatós és erőteljes, ugyanakkor igénytelen növény szinte bárhol jól fejlődik. A napfényes hely éppúgy megfelelő számára, mint az árnyékos.
Mindenhol találkozhatunk vele
A verbéna-hibridek egészen a közelmúltig a valóságban is árnyékéletet éltek. Az új, ragyogóbb és dúsabban virágzó fajták azonban izgalmasabbá tették ezt a növényt, amely nem igényel különösebben jó minőségű földet, és egyébként is meglehetősen igénytelen.
Olyan a szára, mint a vas
Nem véletlenül tartozik a vasfűfélék családjába, a verbéna szára valóban igen szívós.
A latin ’verbena’ elnevezés az ókori görögöktől származik, akik ezt a növényt koszorúkészítéshez használták. A legtöbb verbéna Afrikából származik egyik faja, a V. officinalis azonban Dél-Európában vadon is előfordul. A középkorban szerzetesek hozták erre a vidékre, és fejfájás csillapításra alkalmazták.
A legtöbb verbénát egyéves növényként nevelik, de vannak olyan fajok, amelyek két vagy több évig is tarthatóak. Ezek egyike a júliustól októberig virágzó magas cserje, az újvilági verbéna (V. bonariensis syn. V. patagonica) és a dúsvirágú verbéna (V. hastata).
Verbéna a kertben
A verbéna kisméretű cserépben éppoly jól mutat, mint dézsában vagy erkélyládában, de virágágyások szegélynövényeként és sziklakerti díszként is használhatjuk. A növényeket május közepe táján, a fagyosszentek elmúltával ültessük ki a szabadba, amikor már éjszaka sem süllyed 0 Celsius fok alá a hőmérséklet.
Társítás
A kék, fehér, rózsaszín és piros virágokat hozó verbénákat nyugodtan ültessük egymás mellé, hogy valódi nyári színkavalkádban gyönyörködhessünk. A verbéna mellé jól illik a büdöske, de társíthatjuk margitvirággal, begóniával és muskátlival is.
Néhány faj
Viszonylag újnak számítanak a csüngő verbénák, amelyek virágfüggönyt varázsolnak az erkély korlátjára. A piros, rózsaszín vagy lila virágú heverő verbéna (V. elegans var. asperata) kiváló talajtakaró növény. Mutatós faj a lila verbéna (V. venosa), amelyek 30-40 cm hosszú virágzatát kékeslila virágfürtök alkotják. A vízszintesen terjeszkedő tűzpiros verbéna (V. peruviana) 15 cm magasra nő.
Szaporítás
A verbénát többnyire előnevelt palántaként kínálják a piacon és a kertészetekben, de magról is nevelhetjük. Ha dugványokkal szaporítjuk, október táján vágjunk hajtáscsúcsokat, és tűzzük homok-tőzeg keverékbe. A cserépbe ültetett dugványokat világos helyen teleltessük. A magokat február-márciusban vessük el, és 20-25 Celsius fokos hőmérsékleten csíráztassuk. Ha megjelennek az első valódi levelek, a magoncokat ültessük szét. Ha préselt tőzegcserépbe kerülnek, később cserepestől a földbe süllyeszthetők. A fiatal növények hajtáscsúcsait egy alkalommal csípjük le, így bokrosabban növekednek majd.
